szerda, augusztus 10, 2005
Utóbbi időben elég sok feliratos angol, vagyis inkább amerikai nyelvű filmet láttam. Nem tudom, hogy a való életben is ennyire felszínesek, és átlátszóak a beszélgetések, de a filmekben eléggé annak tűnnek. Talán ez alól csak az a kivétel, amikor ilyen lelkesítő, ösztönző beszédet szoktak mondani. De ha az ember jobban átgondolja, és nem csak a pillanatnyi benyomásra hallgat, akkor rögtön látja, hogy ez is üres, semmitmondó fecsegés többnyire. És az egyik legjobb, amikor épp egy igen fontosnak tűnő témát beszélnek meg, melyben valamit megmagyaráznak még pedig önmagával: És ha ott balra mész, akkor balra mentél. nos, eddig csak egyetlen ilyen párbeszédrészletet tudok, melyben valóban jól is hangzik ez az önmagával megmagyarázás:
— Kvittek vagyunk. Két dolog: Erről nem beszélsz senkinek. Ez a dolog megmarad köztem, közted és eközött a tökönlövötten döglődő, mindjárt kifingó csatornatöltelék között. Ez nem tartozik más senkire. Kettő: még ma elutazol, ma este. És ha elutazol — el vagy utazva. Különben véged. Los Angelesben nincs maradásod.
